Chelsea - Barcelona 1-0 (0-0) 2006.okt.18 Stamford Bridge, 45.999 néző, v: De Bleeckere (belga) Gól: Drogba (46) Sárga lap: Lampard - Van Bronckhorst, Xavi, Deco Chelsea: Hilario - Boulahrouz, Carvalho, Terry, A.Cole - Ballack, Lampard, Makelele, Essien - Shevchenko (Robben 76), Drogba (Kalou 90) Kispadon maradt: Makaba-Makalamby, J.Cole, Geremi, Bridge, Ferreira Barcelona: Valdes - Marquez, Puyol (Oleguer 74), Zambrotta - Van Bronckhorst (Iniesta 56), Messi, Deco, Xavi, Edmilson - Gudjohnsen (Giuly 60), Ronaldinho Kispadon maradt: Jorquera, Motta, Thuram, Saviola Beszámoló Nem csalódtak azok, akik ezt a mérkőzést választották estére, legalábbis Chelsea (és semleges) oldalról biztosan. A csapatok nem ugrottak egymásnak, ami számomra kissé meglepő volt ugyan, de valahol érthető, hogy először megpróbálták feltérképezni, mit is tud a másik együttes ma este. Ez kissé langyos első félidővel ajándékozta meg a nézőközönséget, pedig a helyszíni szurkolásra egyetlen rossz szó nem eshet. Ilyen publikum előtt csak nyerni lehet. És a fiúk kitettek magukért. Hogy José Mourinho mit mondhatott az öltözőben fiainak, soha nem tudjuk meg, de ami a szünet után következett, az parádés volt. A londoniak a pauza után kivonultak a fűre, és megnyerték a meccset. De nézzük részletesebben, mi is történt a kilencven plusz kétszer két perc alatt: A kezdő sípszó után nyugodt passzolgatásba kezdtek a felek, az első öt perc labdajáratással telt, majd a hatodikban egy megindulást követően Terry ívelhetett középre a bal szélről, de beadása túl hosszúnak bizonyult. Talán ez volt az első tíz perc legnagyobb eseménye, a felek próbálták tartani a labdát, rövidebb passzokkal és hosszabb ívelésekkel is operáltak. Az első negyed órában kisebb Chelsea mezőnyfölény alakult ki, de komoly helyzetig nem jutottak a felek. A mieink játszották a "sok-visszapasszos" játékukat, de egy Barcelonával szemben a labdatartás a legfontosabb. A negyedóra végén aztán az ellenfél került helyzetbe, egy beadást követően Zambrotta csillogtathatta volna meg csatárképességeit, de nagy szerencsénkre nem a hálót zörgette meg, hanem óriási luftot rúgott. A 16. percben a hazaiak már a harmadik szögletüket végezhették el, minden komolyabb veszély nélkül. Aztán a következő minutumban már a meccs legnagyobb helyzetét a Chelsea jegyezhette: Drogba fantasztikusan ugrott ki, s lőtt kapura, ám a becsúszó hátvéd még mentett, a labda Shevchenko elé került, de őt elsodorta a második hullámban érkező védő. Ez a helyzet is kimaradt. Nem sokkal később az egész meccsen emberfeletti munkát végző Essien próbált meglépni s Shevával gólt rúgatni, a passz azonban túl rövidre sikerült. Itt megemlíteném, hogy az ellenfél sztárjait mindkét csapat igen jól tudta semlegesíteni, míg Boulahrouz az egész meccsen nem hagyta szóhoz jutni Ronaldinhot, az ukrán csillag minden mozdulatára három védő ugrott. Az első 20 percben főleg a Chelsea helyzetek domináltak, de Drogba lövését leszámítva komolyabb veszély nélkül. Ekkor azért magára talált a vendég gárda is, tíz perc alatt kétszer is bravúrt kellett bemutatnia a most debütáló Hilarionak. Az első fél óra tehát nem telt eseménytelenül, de nem is volt eget rengető a színvonal. A Kékek védői nem nagyon hagyták szóhoz jutni a katalánokat a kapu előtt, egyedül Ashley Cole felfutásait követően tudtak a jobb szélen támadásokat indítani. Cole az első félidőben újfent nem alkotott maradandót, Lampard és Makelele végezte a munkáját. A 35. percben aztán kissé meghűlt a vér a Chelsea szurkolók ereiben: Drogbát könyökölték le, s bár az eset még a visszajátszásban sem tűnt nagyon durvának, a múlt szombat után sokak vérnyomása háromszáz fölé ugrott, mikor a pálya szélén ápolt Drogba igen nehézkesen állt talpra. Robben azonnal melegíteni is kezdett. Eddig egyébként nem volt durva a meccs, 8-8 szabálytalanság történt, lapok nélkül. Aztán hogy ez még a félidő előtt megváltozzon, Messi lövése után, amely épphogy elkerülte a kaput, Essien durva megállításáért Gio Van Bronckhorst megkapta az első sárga lapot De Bleeckere játékvezetőtől, aki remekül vezényelte le az egész mérkőzést. Még belefért a találkozóba egy kapu közepébe tartó Ballack fejes, majd két perces hosszabbítás után vonulhattak pihenőre a csapatok. Az első félidei teljesítményeket tekintve Essien és Khalid teljesítményét lehetne leginkább kiemelni, a védelem magabiztos volt, Hilario jól végezte dolgát, és csak kirúgásai mutatták, hogy azért igencsak izgul szegény. A Chelsea gárdájából talán Cole játéka lógott ki egyedül, az ellenfél legerősebb játékosa pedig Messi volt. A szünetben José Mourinho tudta - sokkal - jobban motiválni játékosait, mert a második félidőre kiérkező londoni gárda mintha megtáltosodott volna: egyből dűlőre akarták vinni a dolgot, aminek meg is lett az eredménye. Ashley Cole beadását követően Didier Drogba a Liverpool elleni gólhoz kísértetiesen hasonló szépségdíjas találattal vezetéshez juttatta a hazai gárdát. Pár percig még érezhetően nyomott a Chelsea, de aztán a vezetés tudatában kissé visszább álltak, betömörültek saját félpályájukra, amit több Barcelona helyzet kísért. Igazi veszélyt jelentő helyzetig azonban nem jutott el a vendég gárda, pedig két Ronaldinho szabadrúgás is volt pár perc alatt, a másodiknál Lampard besárgult, Messit lökte föl. Ronaldinho szabadrúgását azonban kifejeltük, s ebből Essien kontrázhatott, mellette Carvalho és Sheva futott, ám Essien talán egyetlen hibáját vétette a mérkőzésen: a jó hatvan méteres sprint után saját maga szerette volna befejezni az akciót, lövése azonban megpattant egy védőn, így könnyű csemege lett Valdes kapus számára. Nem sokkal később már Sheva próbálkozhatott, de nem akar neki összejönni a gól: lövése elkerülte a kaput. Ezt követően még mindig hatalmas iramban zajlott a mérkőzés, ismétcsak Boulahrouz nevét emelném ki, aki remekül semlegesítette a katalánok brazil klasszisát. Rijkaard kettőt is cserélt gyorsan: Gio helyére Iniesta érkezett, míg a meccsen elég halvány Gudjohnsent talán túlságosan meghatotta a serleg, amit kapott, helyére Giuly érkezett. A mérkőzés irama továbbra is lehengerlő volt, ilyen az, amikor két ultraklasszis klub találkozik! Makelele lőtt kapura egy kipattanó labdát, nem volt igazából veszélyes, de furcsán pattant Valdes előtt, aki ettől ugyan nem jött zavarba. Ezt Xavi távoli lövése követte, amit Hilario biztos kézzel fogott. A Barca nyomásából néha kiszabaduló Chelsea előtt a 68. perben ismét hatalmas lehetőség adódott, Drogba lőhetett kapura, ám lövése a kapu közepébe, mitöbb, Valdes kezébe tartott. Három perccel később ismét hazai támadást láthattunk, ám Lampard és Sheva nem igazán értették meg egymást. A hatalmas iramban elkeseredett katalán küzdelem volt a jellemző gyors londoni kontrákkal. A. Cole játéka - magához képest - sokat javult azzal, hogy csak a védekezésre kellett koncentrálnia. A vendég együttes kihasználta harmadik cserelehetőségét is a 74. percben: Puyol helyére Oleguer érkezett, amit nem sokkal később Shevchenko-Robben váltás követett. Az ukrán játéka vegyes érzelmeket keltett, ma sem volt igazán jó, de szegény embert az ág is húzza: kétszer lőhetett volna gólt századik európai kupameccsén. Ellenben azt, hogy a játék nem megy neki, igen sok reklamálással próbálja fedni. Ezt követően is be-beszorult a Chelsea saját kapuja elé, azonban a vendégek nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, főleg távolról próbálkoztak, és faltra játszottak. A nyolcvanadik percben aztán Ballackról befújtak egy szabálytalanságot, amit szintén Ronaldinho tekert középre, szögletre mentettünk, de a szöglet sem rejtett komolyabb veszélyt magában, érintés nélkül hagyta el a pályát. A 85. percben aztán újfent Cole mellől adhatott középre Giuly, a Barca legnagyobb helyzetét azonban a nem túl magas Messi a kapu fölé bólintotta. A 86. percben aztán Deco is besárgult, ő is Essien szabálytalan megállításáért. Továbbra is távolról próbálkozott a címvédő, előbb Iniesta megpattanó lövését hárította Hilario, majd Deco lökete is az ő kezében halt el. A rendes játékidő letelte után Robben került helyzetbe kétszer is egymás után, lövései azonban elkerülték a kaput. Végrehajtottunk még egy taktikai cserét, Kalou Drogbát váltotta, de ő már nemigen jutott szóhoz,mert a kétperces hosszabbítás után a belga játékvezető háromszor is a sípjába fújt: győztünk! A második félidő képe alapján azt kell mondjam, megérdemelten szakítottuk meg a címvédő katalán gárda tizenöt meccses veretlenségi sorozatát. Az 'A' csoport tabelláját így magabiztosan, kilenc ponttal vezetjük a két négy pontos gárda, a Barcelona és a Werder Bremen előtt. A csapat minden egyes tagja remek formában futballozott, főként a második félidőben. Izgalmas, pörgős mérkőzésen hazai közönség előtt nyerni tudtunk, és ez a Barcelona ellen igen nagy szó.